100 éves a kevi iskola


Ezen iskolaépület első száz évében (1912-2012)
itt tanulók és dolgozók-tanítók emlékére.
Kevi polgárai


Egy kis iskolának az életében jelentős esemény ez is, hogy iskolaépülete 100 éve folyamatosan működik, habár a környező iskolákban megszűnt az elemi oktatás.

Keviben már az 1880-90-es években Rúzsa Imrétől bérelte Zenta városa az épületet iskola céljára. Ez a ház ma is áll, a köves út és a Gyömrei út kereszteződésénél, a jószágrakodóval szemben. Miután 1906-ban felépült az ú.n. felső iskola, a Rúzsa féle iskolából méntelepi kirendeltség lett (csődörös huszárok jöttek ide). Jelenleg magánépület, Rúzsa Imre ükunokája lakik benne.
1905-ben a zentai községi iskolákat államosították. Ettől kezdve a népiskolák építését, a szabványok megszabását a Kultuszminisztérium Budapestről irányította. Az államosítás után nagyszabású iskolaépítési programba kezdtek.
1912. év elején árlejtést írtak ki a Tornyoson, Zentagunarason és Keviben építendő kéttantermes iskolák építésére. Keviben az 1906-ban épült iskola tőszomszédságában - keleti főhomlokzattal, az Ada - Szabadka községi közút mellett megvett telken kezdődött az építés.
A típusterv két tantermet és két tanítói lakást irányzott elő. Ezt Sváb Gyula útmutatásul szolgáló 1911-ben épült vidorlaki iskolaterve szerint Berzenczey Domokos zentai városi mérnök alkalmazta a helyi viszonyokhoz.
Ez a kéttantermes iskola építészeti stílus szempontjából egy kisebb fajta kúriához hasonlítható - "cour d'honneur" (ejtsd: "kúr-donör") megoldásával.
(Cour d'honneur = paloták, középületek előtti udvar, két oldalán előrenyúló oldalszárnyakkal, amelyek azt közrefogják), továbbá visszafogott ornamentikájával és kiegyensúlyozott tömegelosztásával igazán remekbe szabott és helyi körülményeknek megfelelő épület - állapították meg az ünnepélyes átadáskor, amelyről az akkori zentai újságok tudósítottak.
A Szabadkai Műemlékvédő Intézet is ezen a véleményen volt, amikor 1997-ben műemlékké nyilvánította.
Az Osztrák-Magyar Monarchia idején ezt az iskolát Kevi-pusztai állami elemi iskolának hívták. A Monarchia széthullása és a trianoni békediktátum után minden szállási iskola szerb nevet kapott. Ennek az iskolának Državna narodna škola "Stevan Nemanja" lett az elnevezése. 1924-ig Kevit Sremčevonak nevezték el, de mivel a név senkinek sem állt a szájára, csak megmaradt Kevinek továbbra is.
Tornyosra és a Bűn iskolába magyarul nem tudó tanítókat neveztek ki. Magolták a gyerekek a szerb tankönyvből a szövegeket, de nem értették. A tanító sem értette a gyerekek beszédét.
Keviben azonban megvoltak a régi káderek: A Tóth házaspár, akik 25 nemzedéket indítottak el az életbe, Pálinkás József, a későbbi tanítóképzői tanár, Szöllősy Vágó János, akinek fia Dr. Szöllősy Vágó László, mint a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára a múlt hónapban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést kapta Áder Jánostól, Magyarország elnökétől.
A száz év alatt számtalan tanító néni és tanító bácsi tanította betűvetésre, nevelte emberségre és indította el az élet útjára a sok kevi kisdiákot. Áldozatos munkájukért ez úton mond megemlékező köszönetet a falu.
Az itt szolgálatot teljesítő tanítók közül külön meg kell még emlékeznünk Móra Istvánról, Móra Ferenc neves magyar író testvérbátyjáról, annál is inkább, mert kevi tárgyú elbeszéléseket is írt. A kevi kultúregyesület az ő nevét viseli.
Mi, a neves tanító elődeink késői utódjai elmondhatjuk, hogy bár iskolánk tanulói létszáma apadt, de a magyar szellemű oktatás folytonossága megmaradt és ez településünk jövőjének biztató távlatát jelenti. Életrevaló lakossága fejlődőképessé teszi falunkat és a jövő nemzedék elismeréssel emlékezik majd meg ezen épület újabb száz éves évfordulójáról.

Ámen - Úgy legyen!

Kevi, 2012. szept. 1.
(Összeállította: Fehér Lajos)

 

Képek iskolánkról:

 

 

 

Vissza a főoldalra